A március 24-25-i európai csúcsértekezlet sok tekintetben az Európai Tanács elnökének, Herman van Rompuynek a diadalmenete. Mi sem jelzi ezt jobban, minthogy először van valaki, aki ki meri küldeni a Tanács ülésterméből a dohányzó miniszterelnököket. És nem lehet többet azzal viccelődni, hogy nincsen kit felhívnia az amerikai külügyminisztnek – Van Rompuy elfogadtatta magát Obamával, Clintonnal és a Világbank elnökével is.
Herman Van Rompuy előtt az Európai Tanács elnökségét rotációs rendszerben az egyes tagállamok kormányfői látták el. Úgy is lehet mondani, hogy az Tanács a tagállamoké volt, és ők pedig egymást nem nagyon piszkálták, ha nem volt muszáj. A Lisszaboni Szerződés létrehozta – kevés kézzelfogható hatáskörrel – az Európai Tanács állandó elnöki posztját, és a miniszteriális szintű ülések levezénylését hagyta a soros elnök hatáskörében. A bizonytalan posztra a tagállamok egy látszólag jelentéktelen férfiút, a megválasztásakor „europigmeusnak” is csúfolt Van Rumpoyt választották olyan nagyágyúk helyett mint Tony Blair és Felipe Gonzales, vagy a német kancellárságot többre becsülő és ezért nem induló Angela Merkel helyett.
Van Rompuyről kiderült, hogy ő a megfelelő ember a megfelelő helyen. Belga miniszterelnökként annak volt a mestere, hogy miként tartson egybe egy gyakorlatilag szétesett szövetségi államot – az EU elnökké választása óta Belgium nem is tudja megválasztani utódját. A többet ésszel mint erővel taktikája jegyében soha nem konfrontálódott egyetlen tagállammal sem, de kihasználva a belga soros elnökség hátszelét (saját egykori, átmeneti kormányt alkotó kollégái alá dolgoztak) ügyesen felépítette az állandó elnöki posztot. (Komment.hu: Egy elpárolgó ország sikeres EU elnöksége)
A decemberi Európai Tanács ülése után már sokan dicsérték Rompuyt. Hosszú ideje az első kormányfői értekezlet volt, ami késő délután véget ért, nem voltak becsúszó szerelések, és eldöntött mindent, amit kellett.
Februárban Rompuynek szembe kellett néznie azzal, hogy az EU ügyeit hagyományosan kézben tartó német-francia duó önálló műsorszámmal jelentkezett be az Európai Tanács ülésére: Merkel és Sarkozy bejelentették, hogy az euró megmentése érdekében egy Versenyképességi Paktumot szeretnének kötni. Rompuy nem engedte napirendre a javaslatot, majd február végén Barrosóval összefogva kicsavarta a két kormányfő kezéből az ügyet (az origo.hu cikke), és Paktum az Euróért néven napirendre tűzte a rendkívüli tanácsülésen.
Március 11-én Rompuy vesztésre állt, a talán meggondolatlanul összehívott rendkívüli tanácsülést ugyanis a három nagy tagállam a régi hagyományos módon uralma alá vonta. Délelőtt Sarkozy és Cameron ragadták magukhoz az irányítást, hogy maguk alá gyűrjék az EU-t azon a területen, ahol az a leggyengébb: a védelempolitika területén. Délután pedig úgy tűnt, hogy Merkel és Sarkozy fogják az európaktum területén kijelölni az irányt. (Orbán Viktort ide nem hívták meg, tekintve, hogy a soros elnöknek már nincsen dolga a kormányfői találkozókon, és a magyarok nem vezették be az eurót).
Rompuy azonban március 24-25-ét jelölte meg a Paktum tényleges vitája időpontjában, és végül fényes győzelmet aratott. Kiváló diplomáciával elérte, hogy az eurózóna tagjai által összeállított egyezményhez csatlakozzon Dánia, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Románia és Bulgária. Az így szerzett autoritását felhasználva pedig közölte, hogy hiába nem akarja a válságalap alaptőkéjét lerakni Németország és Finnország, hiába mondott le a portugál kormány, a másnap reggeli piacnyitásig meg kell állapodnia a tagállamoknak. Illetve kiváló szimbolikus érzékkel hozzátette, hogy az Európai Tanács épülete füstmentes terület, és ezentúl szeretné felkérni a kormányfőket is arra, hogy tartózkodjanak a dohányzástól.
Az eurózóna miniszterei és ötven tanácsadó egész este tanácskozott, amíg a kormányfők Líbiáról tartottak munkavacsorát, és egy biztonsági őr a láncdohányos Juncker luxemburgi miniszterelnököt kikísérte a dohányzásra kijelölt helyre.
Reggel a füst felszállt, a stabilitási alap tőkéjét összeadták, Rompuy piacnyitás előtt bejelentette, hogy az euró meg van mentve, és délután már a Világbank és az Európai Parlament elnökével fog a gyakorlati teendőkről egyeztetni.
A füst felszállt, Európának van vezetője.
Utolsó kommentek