Igen messzire vezető döntést hozott ma az Európai Bíróság azzal, hogy kimondta: az azonos nemű pároknak a házaspárokéval azonos nyugdíjjogosultságok járnak. Az alapjogi ítélet egy nyugdíjügyben alaposan megnöveli a hazai nyugdíjrendszer átalakításával kapcsolatos beadványok sikerének valószínűségét.

Az Európai Bíróság ma igazat adott egy német férfinek, aki azt panaszolta fel, hogy nem kapja meg a hosszú ideje vele együtt élő, azonos nemű párja után „nem tartósan külön élő házas ellátásra jogosult” nyugdíj-kiegészítést. Az ítélet két szempontból is mérföldkőnek számít. Elsősorban azért, mert Luxemburgban, az Európai Bíróságon, és nem Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán született. Másrészt azért, mert nem engedi, hogy a nyugdíjrendszer a járulékok és járadékok szempontjából lényegtelen megkülönböztetést tartalmazzon.

Az Európai Bíróság az EU bírósága, és ítéletei az egész Európai Unió jogrendszerébe beépülnek. A mostani ítéletnek a jogalapja nem is az emberi jogok okmánya, hanem egy munkaügyi irányelv.  (A strasbourgi bíróság az Európa Tanácshoz tartozik, bár ítéleteit szintén kötelező minden EU tagállamnak elfogadnia). A luxemburgi Európai Bíróság ezzel egy precedenst teremtett arra, hogy a nyugdírendszerekbe alapjogi alapon lehessen beavatkozni. (Egy hasonló ítéletettel az Európai Bíróság egyébként a gépjárműfelelősség-biztosítási rendszerbe is belenyúlt). A magyar magánpénztári tagok a hátrányos megkülönböztetésükkel eddig a jogkörében korlátozott Alkotmánybírósághoz és a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordulhattak. Úgy néz ki, hogy az alapjogi érvelésre azonban a „nagyobb hatalommal” rendelkező luxemburgi bíróság is nyitott.

A másik mérföldkő természetesen az ítélet tartalma, ami nem engedi, hogy a nyugdíjrendszer alapjogi szempontból diszkriminációt tartalmazzon – ebben az esetben a nemi orientáció szempontjából. Ez minden további nélkül alkalmazható akár özvegyi ellátások esetére is. Az ítéletnek egy mondata még ennél sokkal messzebbre vezet. A munkaviszonyban töltött időszak alatt az érdekeltnek az alapügyben szóban forgó ellátással kapcsolatos hozzájárulási kötelezettségét semmilyen módon nem érintette a családi állapota, minthogy a nyugellátás költségeihez ugyanolyan mértékű befizetéssel volt köteles hozzájárulni, mint házas munkatársai”. Ha a házas szót „kétgyermekes” vagy „magánpénztári tag” kifejezésekre cseréljük, eljátszhatunk a gondolatával annak, hogy milyen további következtetéseket próbálhatnak majd a jövő beadványai levonni a precedensértékű ítéletből. A Römer kontra Hamburg Szabad Város ügynek a magyar nyugdíjrendszer tavalyi, és idén bejelentett további átalakítása szempontjából is igen jelentős következményei lehetnek.